Diritta la Rotta
GALOPP – HOSSZÚTÁV
EDZÉSTERV

HETI EDZÉSTERV
Hétfő:
délelőtt – távlovas edzés, erőnléti gyakorlatok.
délután – sétáltatás a parkban, orvosi vizsgálat.
Kedd:
délelőtt – edzés a pályán, iramlovakkal, indítókapus indítás.
délután – 700m sprint, indítókapuból, egyedül.
Szerda:
délelőtt – pihenés.
délután – 2000m gyors galopp, erőbeosztás fejlesztése.
Csütörtök:
délelőtt – tereplovaglás, dombos vidéken, erőnléti edzés.
délután – járató gépben való fél órás munka.
Péntek:
délelőtt – 500m sprint, indítókapu pálya felmérése.
Délután – pihenő.
Szombat:
délelőtt – bemelegítés, orvosi vizsgálat.
délután – VERSENY.

Előkészületek az edzésre minden napi teendők illetve bemelegítés
 Amint belépek az istállóba, felhangzik az a csodálatos hang, ami mindig örömmel tölti el a szívemet: Diritta nyerítése, na és persze a többieké. Ma azonban csakis Diritta la Rottát, a fenséges telivér mént készítem fel a versenyre, melyet a hétvégén rendeznek. Gyorsan odasietek hozzá, majd miután végigsimítom kezemet puha orrán, felcsúsztatom fejére a kötőfékét.
Kinyitom a boksz reteszét, majd gyors léptekkel kivezetem az istállófolyosón át a patamosóba. Már odavittem a felszereléseit, illetve a pucoló eszközöket. Gyakorlott mozdulatokkal kötöm ki, kezembe veszem a keféket, és nekilátok a csutakolásának. Alig 20 perc alatt készen is vagyok, ami nálam igazán rekord idő, hiszen imádok elidőzni a lovaim kicsinosításával J. Miután megbizonyosodtam afelől, hogy mindenhol ragyog gyönyörű pej szőre, óvatosan rárakom a hátára a nyerget, egyelőre nem túl szorosra húzva a hevedert. Amint megérzi a könnyű súlyt, táncolni kezd alatta, akárcsak egy vérbeli andalúz, mely profi magasiskolás és díjló. Finoman megpaskolom a nyakát, mielőtt felraknám rá a kantárt is. Ismét meghúzom a hevedert, ezúttal normális szorosságra. Végigsimítom a kezem a lábain, de szerencsére semmi problémát nem észlelek, így indulunk is a pályára.
 Mielőtt felszállnék rá, jó néhány percet sétáltatom a pályán, mivel ilyenkor általában eléggé ideges, vagy mondjam inkább úgy, hogy nagyon fel van pörögve. Ezután gyorsan felmászok a hátára, majd beállítom a kengyeleimet. Néhány másodpercet kivárok, amíg mozdulatlanul áll [mert ugyebár nem árt, ha ezt is megtanuljuk xD], majd jelzést adok neki a lépésre.
Természetesen egyből elindulna vágtába, s ilyenkor egy kicsit megbánom, hogy nem használok semmilyen segédszárat, de végül mindig minden megoldódik ;). Legalábbis eddig így volt. Egy teljes kört lépünk a pályán, majd kettőt ügetünk [a pálya 2000m hosszú, szerintem elég kiadós bemelegítés J]. Ezután néhány percet lépünk, mielőtt elkezdenénk a komolyabb edzést.

Hétfői edzés
délelőtt Kimegyünk a pályáról, majd elindítom ügetésbe. Hosszú szárat adok neki, hogy kissé lenyugodjon, azonban miután megérzi a szabadságot, elindul vágtába, méghozzá a lehető leggyorsabb sprintbe... ^^ Na, ennyit a távlovas edzésről, most legalább negyed órát léptethetem... Nehéz harc árán visszafogom lépésbe, miközben morgó hangon megszidom [természetesen pálcát még a véletlenségért se használok, nem hiányzik a repülés ^^]
...
A negyed óra lépés alatt bőven beértünk a dombok, és a fák közé, így miután normálissá válik a légzése, elindítom ügetésbe, mostmár fokozottan ügyelve arra, hogy véletlenül se ugorjon be vágtába. Így ügetünk nagyjából 3-4 kilométert, hogy erősödjenek az izmai, majd elindítom lassú vágtába. Természetesen már edzett, így meg sem kottyan neki, de azért figyelem a légzését is közben. Mikor már nagyon szuszog, visszaveszem lépésbe, és egy újabb negyed órát léptetem. Ezután teljesen kiengedem a szárakat, és hagyom, hagy menjen, amerre csak akar, olyan tempóban, amilyenben akar.
Jó másfél kilométert teljes galoppban tett meg, de érzem, még ezután is hatalmas tempóban száguldozik, akárcsak a pályán J. Mikor kezd ténylegesen lassulni, ismét visszaveszem lépésbe, és innentől hazáig csak lépünk. Fél óránál nem vagyunk messzebb az istállóktól, ugyanis kör ívén lovagoltunk végig. Nagyjából 20km-t tettünk meg ezalatt a 3 óra alatt.
Mikor visszaérünk, alaposan lejáratom, és bő vízzel lemosom, hogy lehűljön. Ezután a délutáni edzésig kiengedem a legelőre, hagy tömje meg a bendőjét J
délután Felrakom rá a kötőféket, majd kivezetem a farm parkjába, ahol jó egy órán keresztül sétáltatom. Néhányszor ügetünk egy kicsit, persze csak amíg én is bírom szusszal :P. Mind a ketten nagyon élvezzük a kis kikapcsolódást, főleg hogy elmondhatom magamról, hogy ez a gyönyörűség az enyém, és nem másé. (L) Halkan beszélek hozzá, simogatom, majd visszaviszem a legelőre.
Vizsgálat eredménye: pozitív, a lóval minden rendben, versenyre ALKALMAS

Keddi edzés
délelőtt Bemelegítés után behívom a tapasztalt, versenyzésből már kiöregedett lovakat, akiket a farmon iramlovakként használunk. Nagyon sok hasznuk van a fiatal, tapasztalatlan csikók tanításánál J.
A beállásnál 5-ből 3.-két állunk be a startkapuba, nem akarom, hogy túl sokat várakozzon, de azt sem, hogy elsőnk álljon be, így inkább az arany középutat választjuk xD. A kapuban meglepően nyugodt, azonban felkészülök rá, hogy esetleg megpróbál kitörni, de szerencsére semmi ilyesmi nem történik, szinte zökkenőmentes az indítás. Mivel hajrázós ló, az elején csupán a mezőny közepén foglalja el helyét. Úgy terveztük, ma egy kanyaros, 1000m-es távon gyakorolunk, így a kanyarban kiengedem a szárakat, jelezve, hogy hamarosan itt a pálya vége. Érzem, ahogyan a könnyű nyereg alatt megfeszülnek izmai, ahogyan légzése és szívverése egyszerre gyorsul fel patáinak ütemes dobbanásaival együtt; ahogyan a szél az arcomba lobogtatja az éjfekete, selymes sörényt, s már csak azt látom, ahogyan elsuhanunk az 1000m-t jelző pózna mellett, szinte mintha állnánk: teljesen tisztán látom a mosolygó arcokat, amint tekintetükkel követik az álomba illő mént, s lovasát tovább a pályán. Még hagyom egy kicsit menni, azonban fokozatosan visszaveszem a sebességet. Egy kört megteszünk ügetésben, hogy visszaérjünk az edző mellé.
Az időnk fantasztikus lett, az iramlovakat 5 hosszal vertük meg. Természetesen ez még nem jelenti azt, hogy mindenkit biztosan megverünk, hiszen bár ők is versenyeztek, már jó néhány éve csak tenyészállatok, így lehet, hogy őket nem olyan nagy kunszt legyőzni... Mindenesetre reménykedünk, hogy mégis nagy kunszt ^^
délután Egy néhány másodpercet azért várunk az indítókapuban, hogy ne legyen nyugtalan, ha esetleg a versenyen nem nyílna ki a kapu, vagy várni kéne a többi lóra. Miután kivágódnak az ajtók, s kiugrik a kapuban, bíztatóan engedek a száron, s halkan a nevét suttogom, ezzel gyorsítom. A 700 méter nem túl sok, legalábbis a hosszútávra képzett lovaknak nem, azonban neki nem előny a rövid pálya, általában az elején mindig lemarad, és ezért szeretnék ezen egy kicsit javítani, hogy azért az elején is figyeljen ám oda... Folyamatosan hajtom, hogy minél jobb időt fussunk ezen a rövid kis pályaszakaszon, bár elégé nehéz dolgom van most, mivel ugyebár jól nevelt pacik vagyunk [xD] és tartogatnánk az erőt a pálya végére. Szegénykét teljesen össze fogom zavarni ezzel a rövidtáv, hosszútáv váltakozással...

Szerdai edzés
délelőtt pihentetem, mert megérdemli xD. Nagyjából 20 percig sétáltatom vezetőszáron a parkban, néhol megállunk legelni, vagy éppen nézünk egymás szemébe, mint valami szerelmespár, aztán meg megyünk tovább. Tegnap esett az eső, úgyhogy kicsit sáros a talaj, Diritta pedig mint egy királykisasszony- kerülgeti a pocsolyákat, akármilyen kicsi is legyen az.
Néhányszor majdnem sikerült belerántania a sárba, amikor egy-egy nagyobb tócsát kerülgetett, de szerencsére most megúsztam a fincsi mocsárba esést. Már néhányszor megtörtént az évek során, amióta nálam van ^^.
délután miután bemelegítettünk, átsétálunk a pályára, a startkapus indításhoz. Ma egyedül futunk, az iramlovakat már reggel dolgoztatták más edzéshez, úgyhogy most békén hagyjuk őket ^^. Miután beállunk a startgépbe, meglepő haladást veszek észre azon, hogy sokkal nyugodtabban áll a startgépben, mint általában szokott. Kissé elmosolyodok azon, hogy milyen szépen fejlődik az én kis drágaságom; ahogyan kivágódnak a kapuk, egyből eltűnik arcomról a mosoly, elszántan nézek magam elé, nyugodt hangon suttogva lovam fülébe, mint azt versenyen szoktam. Érzem, hogy egyre gyorsulunk, majd egy bizonyos sebességnél nem engedem tovább. A pálya első negyedét rekordidő közelében tettük meg, mint később az edzőtől megtudtam J. A második negyeden egy kicsit visszaveszem a tempót, a harmadikon egy egész picit gyorsulunk, míg végül a negyediken teljes szabadságot adok neki, és az utolsó ötszáz méteren csupán élvezem a hatalmas sebességet, és az arcomba csapó szelet. Folyamatosan gyorsulnak a patái keltette dobogások, míg végül lassacskán lassulni kezdenek, ahogyan a pálya végét jelző póznánál felveszem a szárakat, és finoman megpaskolom az oldalát. Szinte tátva maradt a szám, amikor megtudtam, milyen időt futottunk, remélem ez a jó eredmény nem annak az előjele, hogy a verseny rosszul fog sikerülni >.<.

Csütörtöki edzés
délelőtt bemelegítés után kimegyünk a farmot körülvevő dombos vidékre. A magántenyészetünk egy gyönyörű, tengerpart melletti, mégis hegyes-dombos vidéken terül el, nagyszerű az elhelyezkedése J. A közelben van egy hegy, amit csak úgy emlegetnek a „Koponya-hegy”.Ez egy 1500m-es csúcs, az egyik legmagasabb itt a közelben. Ennek kábé a középtávjánál van egy menedékház, odáig tervezem a lóháton való felmászást. Az út igen meredek, de vannak kifejezett lovaglóösvények.
Az út nagyjából 2óra hosszat vesz igénybe, ezalatt a síkabb szakaszon ügetünk egy kicsit [sőt, vannak helyek, ahol néhány 100 méteres vágtát is be lehet iktatni], de egyébként szinte végiglépjük az egészet. Mikor felérünk, nagyon megdicsérem, hiszen nem lehetett könnyű dolga, s a hegy is elég meredek volt a legutolsó 100m-es szakaszon.
Keresünk egy itatót, ami mellett egy kicsit legeltetem, és megitatom, majd én is megeszem a tízóraimat. Természetesen Diritta imádja a sonkás szendvicset [magyarán mindent, amit én is megeszek], és a felét az első kanyarban leharapja. Húsevő lett a lovam xD. Miután a légzése visszaállt az eredeti állapotába, újra felnyergelem, és egy néhány kört sétálgatok vele a pihenőhelyen, hogy bemelegedjenek az egy óra alatt lehűlt izmai, majd elindulunk visszafelé. Lefelé valamivel gyorsabb, 1 és háromnegyed óra alatt leérünk. Ahol kisimult a terep, egy kicsit vágtázok vele, majd jó sokat lépünk, hogy mire hazaérünk, lehűljön.
délután a jártató gépben való munkát terveztem. Felkantározom, majd egy fél órás lépés-ügetés edzést állítok be neki. Láthatóan kicsit unja, de pályán való munkával mostmár nem szeretném megerőltetni, délelőtt így is egy 5 órás [beleértve az egy órás pihenőt] voltunk, ami kifárasztotta mindkettőnket. [Szerintem inkább engem, mert láthatóan ő még menne egy kicsit XD]

Pénteki edzés
délelőtt csupán 500méteres sprintszakaszt próbálunk meg, mert tulajdonképpen a mai napot időmérésnek, és legfőképpen verseny előtti pihenőnek szántam J. Bemelegítés után átbaktatunk a füves pályára, ahol az edzőm már vár is minket. Megpaskolom Diritta nyakát, mielőtt bevezetnének minket az indítókapuba.
Ott nagyjából 10mp-et várakozunk, és most nagyszerűen, higgadtan viseli azt a rövidke időt, várva, hogy kitáruljanak a kapuk. Mikor elindulunk, rögtön előredőlök, s a fülébe kezdek suttogni, kissé meglengetem a szeme előtt a pálcát, amivel jelzem számára, hogy ez most nem hosszútáv. Érzem, ahogy alattam egyre gyorsabban feszül meg, és nyúlik ki a ló teste, majd elmosódottan látom a fél kilométert jelző póznát. Az időnk most nem volt annyira jó, de ez megengedhető azt hiszem, hiszen Diritta nem rövidtávú ló J.
Nagyon megdicsérem, mielőtt egy alapos levezetéssel befejeznénk az edzést.
délután szinte végig a legelőn tölti, én pedig vele együtt. Jó beosztás, ő eszik, én nézem. Nagyjából így telik a délután, azonban egy kicsit megmozgatom, vezetőszárral ügettetem a legelőn, különben – ha ezt ő dönthetné el – az egész napját egy helyben állva töltené, és csak akkor mozdulna el, ha elfogyott a fű arról az őt körülvevő egy négyzetméterről, amit elér.

Szombati edzés
délelőtt bemelegítem egy kicsit, a pályán megyünk lassú galoppban egy néhányszáz métert, majd elmegyek leméretni a nyerget, illetve elviszem Diritta-ot egy rövidke orvosi vizsgálatra, ami kötelező a verseny előtt. Egyre nagyobb a nyüzsgés a pálya körül, lassan megérkeznek a fotósok, és a komolyabb fogadók és nézők is szállingózni kezdenek, hogy minden lovat jól szemügyre vegyenek, mielőtt fogadnának.
délután mielőtt becsilingelnének, hogy készülődjünk a versenyre, fél órát sétáltatom a parkban, hogy kellőképpen bemelegedjen, majd a nyergelőterületen felnyergelem, s egy segítő segítségével elindulunk a pálya felé...

Levezés, a ló ellátása illetve néhány perc még az istállóban
Diritta eléggé meg van izzadva a keményebb edzések után, így az istállóba viszem, nem a patamosóba, mivel ott hideg van, és még megfázik itt nekem. A folyosón lévő vaskarikákhoz kikötöm, majd jó alaposan lecsutakolom. A gyökérkefével és a szőrkefével addig dörzsölöm, amíg gyönyörű pej szőre fényleni nem kezd a kezem alatt, akárcsak edzés előtt. Kifésülöm a sörényét és a farkát, leápolom a patáit, illetve egy-egy szivaccsal megtörlöm a végbélnyílását és az orra körüli részeket. Halkan felnyihog, mikor már fél órája csutakolom, jelezve, hogy mostmár igazán ideje lenne vacsorát kapni.
Bevezetem a bokszába, majd odaadom neki az esti adagját, egy fándli zabot, és egy háromnegyed fándli „versenylótápot”, amit nemrég szereztem be, mert állítólag nagyon jó a galopplovaknak ;).
Még néhány percig nézem, ahogy eszik, majd lassan elsétálok a bokszától, és a cuccait beviszem a nyergesbe, természetesen csak miután szépen leápoltam mindent. Ellenőrzöm a varrásokat, és minden egyebet, amit csak kell, majd gondosan elrakom őket holnapra. Mindent bezárok, mielőtt még visszamennék Dirittaho, és egy puszit nyomok a zabos orrára.
- Holnap találkozunk! – ezekkel a szavakkal simítom végig a nyakát, mielőtt kilépnék az istálló ajtaján...

Yui/Anonym & Diritta la Rotta
Az edzéstervet írta Anonym!